Címkék

2012. április 24., kedd

Sorminta, a sokoldalú segítő

Legutóbbi discalkuliás osztályomban így  foglaltam össze az első év tapasztalatait

Diszes  osztályt tanítani egy más  életforma, mint  un. normál  osztályban  dolgozni. Minden nap el kell  gondolkodni azon , hogy  a kudarcok miből tevődnek össze,  Mi az ami egy-egy jelenség hátterében van, lehet,? Mi magyarázható az agy működésének másságával és mi a természes háttérrel, Milyen  praktikákkal, tecnikákkal lehet  kijavítani rossz sémákat, felépíteni új  kapaszkodókat a gyerek számára.
Igazán kreatív munka! Többek közt ezért is szeretem. No meg azért is mert az eredmény az bizony egyértelmű. Nincs  félsiker, mert  az csak azt jelzi, hogy valami még hiányzik a folyamatból és meg kell találni  rá  a megoldást, ha  el akarom érni a sikert munkámban.

SORMINTA  SORMINTA
SORMINTA   SORMINTA   SORMINTA      SORMINTA

Az alapok lerakása

Itt van a sokféle matematika tankönyv, munkafüzet, gyakorló és fejlesztő füzet színes rajzokkal előttem, és mégis érzem, hiányzik valami. Hiába tudom készségszinten alkalmazni a legkülönfélébb módszereket, úgy érzem ez, kevés, nem hatékony.

Azt látom, hogy gyerekek elvesznek a táblára írt feladatokban. Egy egyszerű kérésnek, pl., Másold le a füzetedbe a feladatot! –a többség nem tud eleget tenni.

Szeretnék már egy rendes órát tartani. Elég reménytelennek tűnik. Mindig van, aki úgy gondolja csak Ő van itt, és csak vele kell foglakozni, vagy aki nem azt, vagy nem úgy teszi, ahogy kérem, más meg egyszerűen figyelmen kívül hagyva szavaimat megy a saját feje után, vagy éppenséggel bambul bele a világba, mintha nem is hangzott volna el semmi. Másnak, az adott oldalon való tájékozódás, olyan mintha labirintusban kellene járnia.

S ekkor úgy döntök, hogy, új életet kezdek az osztállyal. Kockás füzet, ceruzák, tábla, kréta meg én lesz az eszköztárunk.
Ezen túl nincs nyomtatott forma előttük. Csak füzetet használnak, és írnak mindent, amit írni kell, a tábláról!

Ennyi állt rendelkezésemre mikor beléptem tanítani első osztályomba jó pár évtizeddel ezelőtt. No meg egy tankönyv. (természetesen egyszín nyomással) Lehetetlen, hogyha akkor ennyi elég volt 25 gyerek sikeres tanításához, most többre lenne szükségem.

Kezdjük egy sormintával! Egyszerűvel.
Nem kérek mást csak a matematika füzet hálózatát használva:egy kék négyzet, egy négyzet kimarad. Egy piros négyzet, egy négyzet kimarad. Újra egy kék négyzet, egy négyzet kimarad…






Rajzolom én is- a szavaimmal együtt- a táblára a négyzeteket. S közben reménykedem, hogy - ez aztán igazán nem bonyolult- sikerül mindenkinek elkészíteni a füzetébe  hiszen hallja is, látja is. Elég hozzá egy postairon, még ceruzát sem kell váltani.
Mikor hátrafordulok,nem a vágyott kép fogad.
Látom, hogy az egyik gyereknek a postairon megfordítása önmagában probléma, -nemhogy a sorminta elkészítése-, hosszas töprengés után jut csak el az átfordításig.
Újra rájövök, hogy elődeink – e pályán-- milyen bölcsek és okosak voltak!

Minden sallang mellőzése nélkül pontosan célozták meg - egy ilyen egyszerűnek látszó feladattal is - az agy munkáltatását és a teljes személyiség formálását.

Mert mi is kell a sikeres véghezvitelhez sorminta esetén?
Ø Hajlékonyság. (rugalmasság, flexibilitás) Elengedni a kéket, és átváltani a pirosra, majd újra kékre… nem is olyan egyszerű. Ez látszik.

Ø Elfogadásaannak, hogy szabály szerint kell végrehajtani. Nemcsak úgy nagyjából, hanem pontosan. (Átengedni az irányítást másnak, háttérbe kell helyezni önmagam, ugyancsak nem egyszerű.)

Ø Tartós figyelem. Kitartás. (monotónia tűrőképesség) Ismételni az elemeket - nem az erősségük, az biztos.

Ø Összehasonlítani tudás. (Megegyezik-e a szóbeli utasítássál / vagy a vizuális képpel?) Ami egyben elfogadása annak is, hogy van egy szint, amit el kell érni.

Ø Az íróeszköz használni tudása, jó grafomotorika. Vezető vonalakon haladni tudás. Igényesség, precizitás. (Ezzel is, többnél gond van)

Így átgondolva a jelen helyzetet, elmúlik elkeseredésem, és megerősödöm újra, azon régi elgondolásomban, hogy a tanítás – nem tananyagfüggő. Sőt

csak mellékesen szól a tananyagról - ebben az életkorban legalábbis-. Sokkal többről, fontosabbról van szó.

Minél többet foglakozom ezzel az egyszerű kis feladattal, annál tisztábban látom szerepét a tanítás folyamatában.

A sorminta rendszeres alkalmazása hozzásegíti a gyerekeket ahhoz, hogy majd képesek legyenek megállni a helyüket bármilyen munkaterületen.

Nagy szavak? Nem gondolnám, hiszen minden munkahelyen, s az élet minden területén szükség van

Ø A szabályok elfogadására, betartásának képességére.

Ø Monotónia tűrésre, mondhatnám úgy is, kitartásra.

Ø Utasítások megértésére, elfogadására.

Ø De a flexibilitásra is- különöses a mai világban-.

Ø Az adott munkaeszköz pontos, készségszintű használatára. Legyen az a vakolókanál, seprű vagy a sebészkés.

Ø Nem utolsó sorban igényességre, pontosságra, segítő „vonalak” használatára, földmunkáktól az űrhajókészítésig.

Hiszem, hogy a tanító feladata elsősorban az általános képességek fejlesztése. Függetlenül adottságoktól, társadalmi helyzettől, szülői háttértől, -vagy annak hiányától, - előmozdítani a későbbi munkához szükséges megfelelni tudás képességét.

Alapokat kell leraknia. Stabilakat, erőseket. Olyanokat, ami a viharokban is megtartja az építményt, – az embert – amire majd mindig építhet felnőttként a most elsős/ másodikos/ harmadikos / emberke.

E-béli elkötelezettségem nem változott a pályán töltött évtizedeim során. Független a tananyagoktól, szakmai irányzatoktól. Ehhez irányítottam mindig is munkám összetevőit.

----------------------------------

Úgy látom, hogy a pedagógia kirakta napi munkájából ezt az egyszerű, bár nagyon hasznos elemet, mint a sorminta.

Holott ez a minta, ami a feladatok végén került lezárásként a füzetekbe- épp a lezárás szimbolizálása miatt- fontos lélektani eleme is az oktatás folyamatának. Megünneplése – akár- a munka végének. (Ma a cégek külön programot szerveznek egy-egy feladat befejezésekor a lezárás aktusának.)

Nem beszéltem még, a finom-motorika fejlesztésben betöltött szerepéről sem, pedig igen egyszerű, jó gyakorlat annak szolgálatában is.
Tanulóimnál szembeötlő változás ment végbe ez alatt a 4 hét alatt- a sorminták minőségében. Nemcsak pontosság, szabálytartás terén, hanem aszínekkel történő területfedések, a vonalakon való haladás pontosságában is. Lendületesebb, gyorsabb lett szám és betűírásuk is.
Egy kezemen már nem is tudom megszámolni, hogy milyen sokoldalú, mennyi mindenre van hatással a sorminta.


Szabálytartás fejlődésre

Figyelem és koncentráció erősödésére

Monotónia tűrésre

Flexibilitás fokozására

A homogén gátlás legyőzése

Grafomotorikára

Lélektanilag a lezárás/ befejezés aktusának megélésére

Az alkotás élményének átélésére








Úgy gondolom, – a gyerek számára is- annak van igazán értéke, amit önmaga hoz létre. Beírni számokat, egy mások által létrehozott képi világba más, mint saját maga létrehozni egy textúrát. A gyerek is alkotni akar a maga keretei között.






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...