- Cselekedtetés
- fogalalomkialakulás ,
- majd utána annak szemléltetésével és
- változatos további gyakorlásával
- létrejön a számfogalom.
A diszcalkuliásnak nevezett tanuló esetében pont ez a folyamat hiányos, akár a kezdetétől vagy valamelyik fázisától van problémája a gyereknek.
Természetes módon működő rend, így természetes módon be is építhető a tanuló gondolkodás és tudásrendszerébe,
Hogy ez hol és hogyan történjen-vagy történhet meg, az más kérdés.
Ha az óvodára akarjuk áttestálni akkor az óvónőket jól fel kell készíteni erre folyamatra.
Számonkérhetőséggel.
Ez elég problémás persze, mert az óvodának megvan a saját feladata, egy sor ennél sokkal fontosabbnak tartható munkája.
Ha a szülőre akarjuk áttestálni, az megint csak problémás, mert egyes szülőket hogyan lehet rávenni, megtanítani ennek metodikájára, s legfőképpen számon kérni, hogy milyen szinten tudta teljesíteni?
Marad erre a feladatra tehát, az általános iskola első évfolyama . Körülbelül 400év óta. ebből bő 370 éven át azzal foglalkozott az oktatás kutatás- irányítás, hogy hogyan lehet ezt a folyamatot minél hatékonyabbá tenni.
Comeniustól, (1592-1670)
Pastalozzin át (1746- 1827)
egészen dr. Beke Manó (1862-1946) egyetemi tanárig.
S kicsiszolódott, a már fent említett, - a természetes tanulást, előrelépést követő és leképező -folyamatrendszer (cselekedtetés, fogalomalkotás, gyakorlás, által eredményezett tudás egysége).
Nem is volt ezzel különösebb probléma egészen a 70-es derekáig. Jól átgondolt, egyszerű eszközök segítségül hívásával (golyós számoló, pálcikák, korongok ) egy év alatt a legszegényebb, vagy leghátrányosabb környezetből jövő diákok is elsajátíthatták - persze szakszerű tanítói vezetéssel- a 20-as számkört.
De meg akart újulni az oktatás, ami helyes persze, hiszen alapvető szükséglet, igény ez minden korban, csak a megújulásban tipikus, " fürdő vízzel a gyerek effektus" utat választotta.
Elkezdődött ebben a folyamatban a számfogalom kialakítás elnagyolása, felturbósítása, hogy be lehessen tenni látványos- úgynevezett gondolkodásfejlesztő, színesítő elemeket.
Jöttek a gépes feladatok, halmazok, akkor még hiányos mondatnak titulált, mára nyitott mondanak nevezett feladadat féleségek. A szorzótábla átvariálása. később a relációs feladatok, szabályjátékok.Nem ritkán a tanító olyan feladattal találta szembe magát az alsós munkatankönyvek oldalain aminek alapjaival utoljára a főiskolán találkozott.S hiába jelezett a szakma, hatása nem volt, sőt kezdhette rosszul érezni magát a pedagógus, hogy valahogy olyan irányba kell fordulnia amivel szembe mennek a napi eredményességi tapasztalatai.
Kezdett a gyerek másodlagos szemponttá válni az oktatásban. Már nem az volt a fontos, hogy jól megtanulja mindenki az alapműveleteket. Hanem a munkatankönyv kitöltése lett a cél. Így vagy úgy, akármilyen hatásfokkal, de a munkavégzés a kitöltött oldalakkal nyert bionyítékot. Amelyik gyerek meg nem vette az akadályokat - hát majd megy....... valahova ahol az is elég amit tud.... szakiskolába, dolgozni? Mindegy.
Teltek az évek és nem jött az áttörés a matematika oktatás eredményeiben országos viszonylatban, hanem épp ellenkezőleg az erdménytelenségek statisztikailag igazolták, hogy probléma van.
Választ kellett persze találni a problémára. De ahelyett , hogy valódi szembenézés következett volna, jött az újabb varázspor, a differenciálás, Ez sem hozta meg a várt pozitív változást. Igaz már maga a differenciális mint metodika is olyan irányelv volt, ami felkészületlenül, képzetlenül érte a tanítói társadalmat, s így másodszor is sikerült elbizonytalanítani ezt a réteget, abban hogy alkalmas - e egyáltalán a pályára . természetesen az alap problémára nem reagáló válasszal nem lehett eredményessé tenni a folyamatot,s jött hamarosan a következő "megoldás". A gyerekek kudarcait orvosoljuk azzal, hogy nem lehet következménye a bukás, s értékeljük szövegesen eredményeiket. Amellett az iskolák készítsék el saját tanteveiket és abban határozzák meg a tananyagot és a követelményeket. Itt lehetett volna persze élni a lehetőséggel és fityisz mutatni az egész tévútnak, de nem ez történt, A testületek többnyire átmásolták némi korrigálással a korábban érvényben lévő központi tantervet , sajátjukéba. Hogy is merték volna felvállni, a radikális változtatást, hiszen addigra már nem is tudták , hogy igazában mi a feladtuk.Sajnos ennek újra fogalmazása, meghatározása azóta sem történt meg.
Természetes módon, nem javult az eredményesség sem, Újabb megoldást kellett produkálni , s bejött a köztudatba a diszlexia /diszgráfia mellé a diszcalkulia, mint tünetegyüttes, fogalma. Ha már van egy tünetegyüttes és annak neve, akkor azért már el lehetett kezdeni foglalkozni a jelenséggel is.
Hosszú utat járt be a matematika módszertana, hogy felfedezze újra azt amit az elődök megalkottak, kimunkáltak évszázadokon át. Mert a diszcalkulia pedagógiája pontosan oda megy vissza, ami Coméniusz , Pestalozzi, dr. Beke Manó munkásságának a lényege. Olyan új tudás birtokosává tenni a gyereket,-természetes módon- ami a beszéddel és járással egyenértékű változást okoz életében.
Ráadásul talán ez az egyik legszebb része a tanító munkának. S remélem egyszer a tanító társadalom eljut újra oda, ahol már tartott egyszer, hogy az ő munkája nélkülözhetetlen a jövő társadalmának eredményességében. Hátat fordít a talmi dolgoknak és az olvasás, írás, számolás megtanításában szakmai tekintéllyé válik. . Lesz annyi tudása, önérzete és önbecsülése, hogy nem engedi magát tévutakra vinni feldatát illetőn.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése