Címkék

2012. április 19., csütörtök

Számfogalom kialakítása régen és manapság


Először  nézzük meg, hogyan  foglalta ezt össze, a már korábban említett enciklopédiám szerzőpárosa



  1. Cselekedtetés 
  2. fogalalomkialakulás , 
  3. majd utána annak szemléltetésével és
  4.  változatos további gyakorlásával 
  5. létrejön  a számfogalom.
A diszcalkuliásnak nevezett tanuló esetében pont ez a folyamat hiányos, akár a kezdetétől vagy valamelyik fázisától van problémája a gyereknek.

Természetes módon  működő rend, így  természetes  módon be is  építhető a tanuló  gondolkodás és tudásrendszerébe,

Hogy ez hol  és hogyan történjen-vagy történhet meg, az más kérdés.

Ha az óvodára akarjuk  áttestálni akkor az óvónőket jól fel kell készíteni  erre folyamatra.
Számonkérhetőséggel.
 Ez elég problémás persze, mert az óvodának megvan  a saját  feladata, egy sor  ennél sokkal fontosabbnak tartható munkája.

Ha a szülőre  akarjuk áttestálni, az megint csak  problémás, mert  egyes  szülőket  hogyan lehet rávenni, megtanítani ennek metodikájára, s legfőképpen  számon kérni, hogy  milyen szinten tudta teljesíteni?

Marad erre  a feladatra tehát,  az általános iskola első évfolyama  . Körülbelül 400év óta. ebből bő 370 éven át azzal foglalkozott az oktatás kutatás- irányítás, hogy  hogyan lehet  ezt a folyamatot  minél hatékonyabbá tenni.

                           Comeniustól, (1592-1670)
                                                 Pastalozzin  át (1746- 1827)
                                                             egészen dr. Beke Manó (1862-1946) egyetemi tanárig.

S kicsiszolódott, a már fent említett, - a természetes  tanulást, előrelépést követő és leképező -folyamatrendszer (cselekedtetés, fogalomalkotás, gyakorlás, által eredményezett tudás egysége).

Nem is volt  ezzel különösebb  probléma egészen a 70-es derekáig. Jól átgondolt, egyszerű eszközök segítségül  hívásával  (golyós számoló, pálcikák, korongok ) egy év  alatt a legszegényebb, vagy leghátrányosabb  környezetből  jövő diákok is elsajátíthatták - persze szakszerű tanítói vezetéssel- a 20-as számkört. 

De meg akart újulni az oktatás, ami   helyes  persze, hiszen alapvető szükséglet, igény ez  minden korban, csak a megújulásban tipikus, " fürdő vízzel a  gyerek effektus" utat választotta.

Elkezdődött ebben a folyamatban a számfogalom kialakítás elnagyolása, felturbósítása, hogy be lehessen  tenni  látványos- úgynevezett gondolkodásfejlesztő, színesítő elemeket.
Jöttek a gépes  feladatok, halmazok,  akkor  még hiányos  mondatnak titulált, mára  nyitott mondanak  nevezett  feladadat féleségek. A szorzótábla átvariálása. később a relációs  feladatok,  szabályjátékok.Nem ritkán a tanító olyan feladattal találta szembe  magát az alsós munkatankönyvek oldalain aminek alapjaival  utoljára a  főiskolán  találkozott.S hiába jelezett a szakma, hatása  nem volt, sőt kezdhette  rosszul érezni magát a pedagógus, hogy valahogy olyan irányba kell fordulnia  amivel  szembe  mennek a napi  eredményességi tapasztalatai.
Kezdett a  gyerek másodlagos szemponttá válni az oktatásban. Már  nem az volt   a fontos, hogy jól megtanulja mindenki  az alapműveleteket.  Hanem a munkatankönyv kitöltése lett a cél. Így vagy  úgy,  akármilyen  hatásfokkal, de   a munkavégzés a kitöltött oldalakkal  nyert bionyítékot. Amelyik gyerek meg nem vette  az akadályokat - hát majd megy....... valahova  ahol az is  elég amit  tud.... szakiskolába,  dolgozni?  Mindegy.
Teltek az évek és nem jött  az áttörés a matematika oktatás eredményeiben országos viszonylatban,  hanem épp ellenkezőleg az erdménytelenségek statisztikailag  igazolták, hogy probléma  van.
Választ kellett persze találni a problémára.  De ahelyett , hogy valódi szembenézés   következett volna, jött az újabb  varázspor, a differenciálás, Ez sem hozta meg a  várt pozitív  változást. Igaz  már maga  a differenciális  mint metodika is olyan irányelv volt,  ami felkészületlenül, képzetlenül érte   a tanítói  társadalmat, s  így másodszor  is sikerült elbizonytalanítani ezt a réteget, abban hogy  alkalmas - e  egyáltalán a pályára . természetesen az alap problémára  nem reagáló válasszal nem lehett  eredményessé tenni a folyamatot,s jött hamarosan a következő "megoldás". A gyerekek kudarcait orvosoljuk azzal, hogy nem  lehet következménye  a bukás, s értékeljük  szövegesen  eredményeiket. Amellett az iskolák  készítsék el saját  tanteveiket és abban határozzák meg a tananyagot és a követelményeket. Itt lehetett volna persze  élni a lehetőséggel és   fityisz  mutatni az egész tévútnak, de   nem ez  történt, A testületek többnyire  átmásolták némi korrigálással a  korábban érvényben lévő központi tantervet , sajátjukéba. Hogy is merték  volna  felvállni, a radikális változtatást, hiszen addigra már nem is tudták , hogy igazában mi a feladtuk.Sajnos  ennek újra fogalmazása, meghatározása  azóta sem történt meg.
Természetes  módon, nem  javult az eredményesség sem, Újabb megoldást kellett produkálni , s bejött a köztudatba a  diszlexia /diszgráfia  mellé a diszcalkulia, mint tünetegyüttes,  fogalma. Ha már van egy  tünetegyüttes  és annak neve, akkor azért már el lehetett kezdeni  foglalkozni a  jelenséggel is. 

Hosszú utat járt be  a matematika  módszertana, hogy  felfedezze újra azt amit az elődök megalkottak, kimunkáltak  évszázadokon át. Mert a diszcalkulia pedagógiája pontosan oda  megy  vissza,  ami Coméniusz , Pestalozzi,  dr. Beke  Manó munkásságának  a lényege. Olyan új tudás birtokosává tenni a gyereket,-természetes módon-  ami a beszéddel és járással egyenértékű változást okoz életében.

Ráadásul talán ez az egyik  legszebb része a  tanító munkának. S remélem  egyszer  a tanító társadalom eljut újra oda, ahol már tartott egyszer,  hogy az ő munkája  nélkülözhetetlen a  jövő társadalmának eredményességében. Hátat fordít a talmi dolgoknak és  az olvasás, írás, számolás megtanításában szakmai tekintéllyé válik. . Lesz annyi  tudása, önérzete  és önbecsülése, hogy nem engedi magát  tévutakra vinni feldatát illetőn.







Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...