A több-kevesebb relációs jel használata - ha az óvodába elkezdődik, és sajnos elkezdődik- az egyik legnagyobb problámát okozó feadattá válik korrigálása. Érthető, hiszen az összeadás, kivonás, egyenlőség jele egyértelmű cselevések jelzése. Könnyen megfeleltethető egy szócskának, s csak azt kell rögzíteni a gyermeknek magában, hogy melyik szóhoz/ fogalomhoz melyik jel tartozik. Persze ez sem megy könnyen, elég hosszú tanulási folyamat, de nagyjából a 6-os számkörhöz való eljutáskor már biztonsággal tudja alkalmazni, önállóan is.
Én semmiképp sem vezettem be addig a több-kevesebb viszonyt jelölő relációsjelet amíg az összeadás, kivonás jele nem volt biztonságos használatú a gyermeknél. persze relációt megfogalmazó feladatok voltak bőven, de jel használat nélkül, csupán szóbeli megfogalmazással.
Sajnos az óvodákban előszeretettel alkalmazzák a a kacsacsőr. csibecsőr jeleket, ami aztán jó sok problémát okoz, az iskolai matematika tanításban .Főleg disz-es tanulók esetében.
Azt még megjegyzik belőle a gyerekek, hogy a több-kevesebb viszonyt jelöli, viszont teljesen rapszódikusan használják. Tudás, és megfontolás nélkül, csak berajzolják valahogy. Legtöbbször egyáltalán nincsenek tisztában azzal, hogy ennek a jelnek a hangzó alakja : a
(több, kevesebb,
nagyobb, kisebb,
hosszabb, rövidebb,
magasabb alacsonyabb, stb)
szavak . S még a hangzó alakban tudja a jó választ, a jel megzavarja, s nem tudatosan, hanem ötletszerűen használja, valahogy, s az vagy jó vagy nem.
Próbálja egy-két tankönyvszerző ezt kiváltani nyilak használatával (mutasson a nyíl a nagyobb felé megfogalmazással) de ez sajnos nem sokat segít , mert a relációs jel egyszer csak előkerül, s akkor beugrik az óvodáskori kapaszkodó, s a gyereknek egyből : kacsacsőr, csibecsőr jut eszébe.
S ott vagyunk újra az alap problémánál, hogy hogyan tanítsuk meg stabilan, tudássá érve a gyerekeknek azt, hogy ez a jel egyszerre két, egymásból következő dolgot jelent, s nem mindegy, hogy merre van nyitva vagy zárva éppensséggel.
A montázsból is jól látható, hogy milyen sok dolgot kellene egyszerre rögzíteni a gyermeknek, ami természetesen nem megy Ezért fontos, részeire bontva, a részegységet jól elmélyíteni előbb. S csak amikor azokban elég biztos 10-en belül, pontosan használja a több-kevesebb szavakat. akkor bevezetni a relációs jelet. Így is elég sok idő kell ahhoz, hogy a jel helyes használata is automatikussá váljon. Én mindig csak akkor vezettem be a relációs jelet , mikor a számfogalom, a 2 alapműveleti jel és egyenlőség jel használata stabíl volt. Azt tapasztaltam, hogy akkor jó hatásfokkal, s viszonylag hamar rögzölt is a relációs jel (amit több - kevesebb jelnek majd mikor ezzel a szópárral rögzült a helyes használata, akkor tértem át a relációs jel megfogalmazásra, Amit külön tetszett ebben akkor a gyereknek, hogy egy idegen szót tanultak meg általa.)
div class="prezi-player">S ott vagyunk újra az alap problémánál, hogy hogyan tanítsuk meg stabilan, tudássá érve a gyerekeknek azt, hogy ez a jel egyszerre két, egymásból következő dolgot jelent, s nem mindegy, hogy merre van nyitva vagy zárva éppensséggel.
A montázsból is jól látható, hogy milyen sok dolgot kellene egyszerre rögzíteni a gyermeknek, ami természetesen nem megy Ezért fontos, részeire bontva, a részegységet jól elmélyíteni előbb. S csak amikor azokban elég biztos 10-en belül, pontosan használja a több-kevesebb szavakat. akkor bevezetni a relációs jelet. Így is elég sok idő kell ahhoz, hogy a jel helyes használata is automatikussá váljon. Én mindig csak akkor vezettem be a relációs jelet , mikor a számfogalom, a 2 alapműveleti jel és egyenlőség jel használata stabíl volt. Azt tapasztaltam, hogy akkor jó hatásfokkal, s viszonylag hamar rögzölt is a relációs jel (amit több - kevesebb jelnek majd mikor ezzel a szópárral rögzült a helyes használata, akkor tértem át a relációs jel megfogalmazásra, Amit külön tetszett ebben akkor a gyereknek, hogy egy idegen szót tanultak meg általa.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése